Az ökogazdaságok, ökoüzemek legalább olyan fontos szerepet játszanak világunk élhetőbb és etikusabb elvek mentén történő átalakításának előre mozdításában mint a blogom másik sorozatában bemutatott ökofalvak. Ezek azonban nem csupán alternatív életmódok folytatására adnak lehetőséget, hanem egy jól működő gazdasági és társadalmi berendezkedésű országban a gazdaságban és a termelésben is fontos szerepet töltenek be.

Az ökofalvak mellett legalább annyira érdekel minden ami az ökológiai gazdálkodáshoz, a fenntartható mezőgazdasághoz kapcsolódik legyen szó bioélelmiszer előállításról, vagy a vidéki élethez kapcsolódó technikai újításokról. Ezért mikor meghallottam, hogy szűkebb pátriám a Balaton-felvidék vidékén is elkezdtek „ökogazdaságok kinőni a földből” úgy döntöttem, hogy ismét felkerekedem és saját szememmel nézek utána annak, hogy „mi fán terem az ökogyümölcs”, akarom mondani az ökoigazság e téren.

Ifj. Varga Sándorral egy biogazdaképző tanfolyam során találkoztam, melynek én aktív szervezője, ő pedig remek előadója volt. Előadása melynek során saját biodinamikus gazdaságán keresztül mutatta be a biodinamikus munka nehézségeit és szépségeit felkeltette érdeklődésemet. Így május elejére már le is szerveztem egy ökokörtúrát melynek során a családja által létrehozott és működtetett Élőbolygó Alapítvány keretében működő szentgáli biodinamikus gazdaságot, valamint a nyáron Balatonfüreden biopiacot is működtető balatonhenyei Fekete Bárány Manufaktúrát kerestük fel.

Szombat délelőtt érkezünk az Élőbolygó Alapítványhoz, ahol Sándor és párja Szilvi mintegy 70 hektáron folytatnak ökológiai gazdálkodást. A fiatal pár 2011 körül gondolt egy nagyot, és úgy döntöttek felhagynak a városi életmóddal és életüket egy biodinamikus farm organizmus világra segítésével és gondozásával, és ezzel a biodinamikus gazdálkodás további magyarországi elterjesztésének, meghonosításának szentelik. A kezdéshez a család mintegy 50 hektár mezőgazdasági területet  vásárolt meg a veszprém megyei Szentgál mellett, amihez további körülbelül 20 hektárt bérelnek.

Odaérkezésünkkor épp a soron következő fejlesztés, az új – tojórekeszekkel ellátott tyúkól kiépítése zajlott, jelenleg a tyúkok még az eredetileg a tehénborjak számára kialakított  egyik épületben vannak „elszállásolva” hiába, nem régi vendégei még a gazdaságnak, de erről majd egy kicsit később még bővebben.

Sándor körbevezet minket a birtokon. A terület már odaérkezésükkor is heterogén volt, azaz szántó, legelő és befásodó bozótos részek egyaránt alkották. Első utunk ezen a befásult, bozótos területen vezet keresztül, melyet fokozatosan kezdtek megtisztítani a felesleges növényzettől, csak a nagyobb fákat bokrokat hagyva meg, de ez akkora munkának bizonyult, hogy gyakorlatilag még most sem végeztek vele teljesen. Közösségi tér, gyümölcsös, és tyúklegelő került ide megálmodásra, érkezéskor látok is néhány gyümölcsfát és sok-sok ribizlibokrot (nem árt ide bizony nyáron ribizliérés idején is visszalátogatni).

Hamarosan egy kis tisztásra érünk, melyet hatalmas árnyat adó fák tűzdelnek, alattuk barátságos kis gyerekjátszótér. Sándorék két kisgyereket is nevelnek és úton van a harmadik is, munka után jó ha van hol játszani a gyerekekkel, azonkívül a gazdaság látogatókat önkénteseket is fogad, köztük különböző korú iskolásokat, érdeklődő családokat is. Önkénteskedni waldorf gimisek voltak nemrég, ők a kötelező önkéntes gyakorlatukat teljesítették itt így gazdagítva munkájukkal a gazdaságot.

Előttünk spárga és eperföld terpeszkedik, túl rajtuk a messzi távolban a tehenek szabadtéri etetőistállója látszik, ahol most a gazdaság egyetlen lova legelészik békésen. Mögöttünk egy málnás burjánzik a tisztás túloldalán, mely fölé védelmezőn nyúlnak be a terebélyes fák koronáinak ágai. A birtok ezen mélyen fekvő, ezért sok nedvességet összegyűjtő és megtartó területén érkezésükkor burjánzott a vadszeder, ezért úgy döntöttek, hogy ezt nemesített fajtákkal váltják fel, málnával és szederrel. A bokrok szemmel láthatóan szépen fejlődnek, a termés is jónak ígérkezik az idén.

Dél felé jár ideje megitatni az állatokat, ezért pick uppal és a rápakolt nagy köbös tartállyal a tehénlegelő felé vesszük az irányt mely kissé feljebb fekvő területen, a birtok északi oldalán helyezkedik el. A táj festői, a kiterjedt legelőket, és a déli irányban található takarmányföldeket a viszonylag száraz tavasz ellenére zöldellő erdők határolják, a szintén üdezöld földeket itt-ott Sándorék által telepített szélfogó és a mikroklilmatikus viszonyokat a talajerróziót kedvezően befolyásoló fasávok törik meg. Ezek még messziről alig látszó néhány éves csemeték, de ha megnőnek fontos szerepük lesz a gazdaság működésében. Ez nem is meglepő, hiszen Szentgál, csakúgy mint a közeli Veszprém igen szeles és télen a Bakony közelsége miatt igencsak hideg terület, nem mindegy mennyire van kitéve az elemeknek ember és állat.

Több kapun átjutva elérjük a legelőt, eközben elcsettintek néhány újabb fotót. Az itatóvíz hatalmas vödrökben van kikészítve a teheneknek. Az állomány nagy része 3-4 éves tehenekből áll, de vannak idősebbek és természetesen borjak is, akik a nagyoktól elkülönítve a völgyben kialakított épületben élnek míg nagyobbak nem lesznek. A tehénállomány most kezd igazán tejelni és ezzel meghozni a rengeteg befektetett pénzt és munkát, jelenleg 20-25 tehenet számlál.

Egyenként megállunk a műanyagdézsák mellett, segítek őket feltölteni vízzel. A viszonylag meleg idő ellenére látszólag nem olyan sok fogyott ma vízből igaz bőven van kihelyezve nekik innivaló. Közben a gulya is megindul felénk. Az állatok komótosan kortyolgatnak a friss vízből, kicsit hideg nekik még a déli melegben. Némelyik egész közel enged magához, egynek-egynek óvatosan végigsimítom a nyakát. Az itt alkalmazott tartási módszerekkel elérhető, hogy a tehenek ellenállóbbak, tiszta egészséges takarmányhoz jutnak, tovább élnek és tovább tejelnek, egyszóval nem a kizsigerelés és a gyors haszon a cél. A gazdaság biodinamikus módszereket alkalmaz amiben fontos szerep jut a különféle preparátumoknak, azok készítésének és kihelyezésének valamint a holdnaptárnak aminek a segítségével a preparátum készítésének és felhasználásának idejét határozzák meg a maximális hatékonyság érdekében. A biodinamikus gazdaságban az ilyen növényi és állati preparátumok helyettesítik a kemikáliákat és az antibiotikumokat a növény- és állatvédelemben.

Miután végeztünk az itatással ismét visszatérünk a völgybe egy másik épület mellé. Itt élnek a mangalica sertések, belőlük disznóvágáskor különféle kolbászok és egyéb hústermékek készülnek. Érkezésünkre visítva tódulnak ki a nagy sátortetős ól alól ahol az itatóvályú leledzik hangosan követelve az élelmet, hiába etetési idő van itt is. Ők is kapnak a köbös tartályban hozott friss vízből, majd hamarosan megérkezik a takarmány is amit a malacok tülekedve falnak be. Látok több egészen pici malacot is, majd szemrevételezünk egy deszkából épült befogót, mögötte elkülönítve több vemhes kocát is látok elzárva akik már közel járnak az elléshez.

A látogatás során többször szembesülünk azzal, hogy ökogazdaságot működtetni ma Magyarországon még egy sima vállalkozáshoz képest is komoly kihívást jelent. A legnagyobb gond a magyar mezőgazdaságban az ésszerűtlen és előnytelenül eloszló támogatási rendszer, mely nem a munkát és a minőségi termelést, nem a foglalkoztatást támogatja hanem a birtokméretet, a tőkeerőt, és a rövid távon megtérülő, kizsákmányolásra épülő profitot. A hátrányos helyzet fokozottan sújtja azokat akik ökogazdálkodással kívánnak foglalkozni és minőségi termékeket állítanak elő ugyanis ennek többletköltségei sehol sincsenek megtérítve a termelők számára, az eladási árban pedig elég nehéz érvényesíteni ezeket egy ilyen alacsony vásárlóerejű országban mint amilyen Magyarország. És még említést sem tettünk az olyan nehézségekről, mint a napi rutin szintjén jelen levő bürokratikus hivatali packázásból, a nehézkes szabályozásból eredő nehézségek, vagy a hivatalos bio minősítés elnyerésének költségei. Mélyen átérzem ezeket a problémákat és magamban még annyit teszek hozzá, hogy különböző mértékben szinte a hazai gazdaság összes ágazatára jellemzőek ezek a nehézségek.

Elmajszolunk egy kiflicsücsköt, majd a völgy egy rejtettebb, szintén fásabb része felé vesszük az irányt ahol az út egy kanyarulata után három jópofa piros sátortetős, fehérre meszelt hosszúkás épület tűnik fel. Az első a fejőház ahol a teheneket szokták megfejni, a második az elválasztott bocik istállója, a harmadik a már említett tyúkállomány ideiglenes szálláshelye akik hamarosan költözni fognak átadva helyüket a borjaknak.

Vidéken nem könnyű biotermékeket eladni és ennek csak egyik oka a fizetőképes kereslet hiánya. A másik, hogy paradox módon a vidéki fogyasztók kevésbé igényesek és tudatosak a bioélelmiszer iránt mint a budapestiek, noha térben közelebb vannak az élelmiszer megtermelésének, előállításának helyéhez. Azért Sándorék szállítanak ki nem csak Budapestre hanem a közeli Veszprémbe és Balatonfüredre is, ami főként nyáron jelent komoly piacot, valamint együttműködnek más termelőkkel is, köztük a balatonhenyei Feketebárány Manufaktúrával (róluk bővebben a következő posztban írunk) akik a balatonfüredi Malackrumpli bisztrót és biopiacot működtetik.

Látogatásunk lassan a végéhez közeledik és ha már értékesítés, szívesen kóstolnánk és vásárolnánk a gazdaság fő profilját jelentő biosajtokból, és egyéb biotejtermékekből. Különféle fajtájú, és érési stádiumban lévő sajtok sorakoznak előttünk. Van itt parmezán, penészes kéksajt, trapppista jellegű félkemény és kemény sajtok, aktív szénnel kezelt külsejű tejszínes állagú fehér penészes sajt, joghurtok, és kenhető krémsajt.

Szilvi Sándor párja aki a sajtokat készíti elmondja, hogy korábban kísérletezett a sajtok fűszerezésével, de mivel mindenkinek más az ízlése a vevők inkább a natúr sajtokat választották mert otthon jobban tudták azokat fűszerezni a maguk ízlése szerint ezért maradt a különféle natúr sajtok gyártása mellett.

Kóstolunk a különféle sajtokból, kitűnő, lágy harmonikus ízek kényeztetik ízlelőbimbóinkat, a parmezán mintha csak Olaszországból származna, ahol dolgoztam egy ideig így megmaradt a számban az íze. A natúr krémsajt is feledhetetlen, pedig most friss zöldségek nélkül van alkalmunk csak kipróbálni, de elképzelem milyen lenne friss bioparadicsommal, zöldhagymával… A nyárias meleg és ezzel a nehezebb szállítás közbeni eltarthatóság ellenére nem álljuk meg, hogy ne vegyünk ebből is vagy 20 dekát. Rám nagy hatást gyakorol még az aktív szenes penészes sajt. Mondanám, hogy camambert jelegű de annyira nem értek a sajtokhoz, meg ez több annál. Kívül majdnem kemény, a penészes sajtburkolattal kellemesen harmonizál a vékony szénréteg biztosította enyhén füstös íz, belül viszont lágyan, tejszínesen olvad szét a szádban, úgy vagy vele, hogy csak ennéd és ennéd. Hiába boldog tehenek tőgyének gyümölcséből készül ez, hittel, kemény munkával és odaadással ami mind fontos és érződik is a termék minőségén, élvezeti értékén. Ilyent boltban nem nagyon kapni idehaza, főleg nem ezen az áron…  Természetesen belőle, a parmezánból, és a trappista jellegű sajtból is a kosárba kerül egy-egy adag a krémsajt és egy üveg kitűnő sárgabarackos biojoghurt társaságában.

Nagyon kellemes fél napot töltöttünk el itt. Elégedetten, élményekkel és finomságokkal megpakolva távozunk vendéglátóinktól. Összegzésként mit is lehetne még írni. Talán azt, hogy az Élőbolygó Alapítvány biodinamikus gazdasága, sajtmanufaktúrája és ökogazdasága az első olyan biogazdaság illetve ökokezdeményezés azok közül amiket Magyarországon volt alkalmam megtekinteni amiről elmondható, hogy a mindenki előtt ismert hazai körülmények és közállapotok, valamint minden fennálló nehézség ellenére a legközelebb jutott annak megvalósításához, hogy egy jól működő, minőségi termékeket előállító családi vállalkozásként működjön, amely termékeivel bármely bolt polcán megállná a helyét. Nagyon tetszett, hogy nem akar többnek látszani mint ami. Létrehozói rengeteg anyagi erőforrást, munkát és időt nem kímélve vállalkoztak arra, hogy úttörőként részt vesznek a hazai minőségi élelmiszer előállítás újbóli elterjesztésében és teszik mindezt minden különösebb felesleges ideológiai sallang, álspirituális és álfilozófiai körítés, okoskodás nélkül kitartással és alázattal. Ezt azért tartom fontosnak kihangsúlyozni, mert sajnos idehaza sokszor tapasztalom, hogy akik szakítani kívánnak a valóban kritizálható nagyüzemi, a természeti és emberi erőforrásokat egyaránt kiszipolyozó materialista gazdaságszemlélettel, sajnos sokszor nem annak valódi alternatíváját, egy virágzó, életképes és harmonikus, letisztult profilú gazdaságot hoznak létre, hanem inkább valamiféle bezárkózó, túlideologizált kezdeményezést, aminél ez a túlideologizáltság inkább szolgálja a minőségi hiányosságok elfedését, mintsem a valódi minőségi alternatívára törekvést.

Az Élőbolygó Alapítvány ökogazdaságát bátran merem ajánlani mindenkinek aki érdeklődik a biodinamikus tehenészet és ökogazdálkodás rejtelmei iránt, szereti a finom sajtokat, vagy szívesen kiszakadna a poros füstös városból a jó levegőre és a csendbe, hogy önkéntes munkával egy jó ügyet szolgáljon.  Elmenőben már csak egy kérdés fogalmazódik meg bennem: hogyan lehet az, hogy a bioáruházak, nagyobb bioüzletek polcain jobb esetben többnyire csak német biotejtermékekbe botlunk nem is túl olcsó áron és nem hazai kisüzemi biotermelők minőségi termékeivel találkozunk. A választ mindenki fogalmazza meg magának.

Élőbolygó Alapítvány:

elobolygo.com